Gábor Áron rézagyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tűzérek messze a határra
Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet völgyet.
Édes rózsám, a Hazámért, el kell válnom tőled.
Véres a föld, magyar huszár vérek folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnap után messze földre, hosszú útra kélek.
Este jő szürkül bé
Tüz helyeket seperj bé!
Mert nem tudod ki jön bé
Mert nem tudod ki jön bé..
Este ki béjött volt
Kilenc almát hozott volt
Mind a kilenc piros volt
A legény is egy jó volt.
Tegnap ki béjött volt
Kilenc almát hozott volt
Mind a kilenc rothadt volt
S a legény is egy rossz volt.
Hull a szilva a fáról,
Most jövök a tanyáról.
Ej, haj, ruca, ruca,
kukorica derce.
Egyik ága lehajlott,
Az én rózsám elhagyott.
Ej, haj, ruca, ruca,
kukorica derce.
Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Ej! Haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De már látom, semmi se lesz belőle;
Tizenkettőt levágatok belőle.
Barna kislány, jól meggondold magadat,
hová teszed le a leánysorodat!
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
többe onnan soha fel nem veheted.
Tizenhárom veréb ugrál a jégen,
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen,
De már látom, semmi se lesz belőle,
Tizenkettőt elhessentek belőle.
Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg se volna, Dunáról fúj a szél.
Hej, Dunáról fúj a szél,
feküdj mellém, majd nem ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
Úgy sem leszek a kendé, Dunáról fúj a szél.
Hej, Jancsika, Jancsika,
mér nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.
nőttél volna nagyobbra,
lettél volna katona, Dunáról fúj a szél.