Szentmise és névadónk sírhelyének megkoszorúzása
2021.12.19-én vasárnap reggel 7:00-kor 4 cserkésztestvérünk (Jani, Ádi, Centi és Gyuszi) kezdte meg az utazást elsőként Székesfehérvárra autóval. Ez az utazás körülbelül 2 óra volt, szerencsére nem volt nagy forgalom, így az előre kigondolt menetrendszerint érkeztünk meg. Elsőként a 9:30-kor kezdődő szentmisén vettünk részt a Székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplomban, amit Tóth Tamás atya celebrált nekünk. Ez a szentmise különösen is a napunk menetéhez igazodott, ugyanis Tamás atya a prédikációjában elmélkedett Kaszap István Istenhez fűződő hű szeretetéról is.
A szentmise után ünnepélyesebb hangulatban, a csapatunk nevében megkoszorúztuk névadónk sírhelyét. Ezek után megkerestük azt a táblát is, amit a csapatunk 20 éves évfordulóján helyeztünk ki hálából.
Ebéd, leendő nyári táborhely látogatás, hazaindulás
Miután kihelyeztük a koszorút Kaszap István sírhelyéhez, elindultunk ebédelni Tótvázsonyra a Kiskakas vendéglőbe, ahol nagyon finomat ebédeltünk.
Miután megebédeltünk, elindultunk az erdészhez, akiről kiderült, hogy szintén cserkész a 126. Szent Imre cserkészcsapatban. Mikor megérkeztünk a táborhelyre, idő hiányában csak a fontosabb területeket tudtuk feltérképezni. Ami igazán meggyőző volt számunkra, az a Balatonra való szuper kilátás.
Miután megnéztük a táboerhelyet, hazainduláskor még megálltunk a Nagyvázsonyi Katonai torony-kilátónál, ahova fel is tudtunk menni. Ez is élményteli volt a nagy szélnek köszönhetően.
Nagyon szuper és hasznos napot zártunk. Blogom végét egy Kaszap István idézettel zárom:
„Kit nevezek én cserkésznek? – Azt, aki mindenben jó példát mutat. Nem durváskodik és értetlenkedik, komoly és férfias, de emellett vidám és jókedvű is. Mindenképpen az olyan cserkészt, aki minden téren, a cserkészetben, hazájával szemben és Istennel szemben is ízig-vérig kötelességét teljesítő cserkész.”
(Kaszap István)