Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködi a tenyered!
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.
Béreslegény mezítláb ment szántani,
A csizmáját otthon hagyta vasalni.
Kilenc kovács sem merte elvállalni,
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.
Daltól hangos erdő, mező, berek,
Ahol járunk mi cserkészek.
Dalol a szív muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet
Aki dalol, sose fárad el,
Aki felnéz, sose csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja,
Ő ad erőt a nagy harcra.
Dobog a föld lépéseink alatt,
Visszhangoznak a kőfalak.
Öreg házak közt ifjú cserkészek
Dacosan, keményen lépnek.
Nyisd ki, anyám az ablakodat,
Csókold meg a cserkész fiadat!
Szép Magyarországnak kicsi katonája,
Büszke szemmel nézhetsz rája.
Irzik-porzik a kőszegi utca,
Mikor végigmegyek rajta.
Nyílik, nyílik a babám ablaka,
Mikor betekintek rajta.
Nyisd ki, babám, az ablakodat,
Nyújtsd ki rajta tejes fazekad.
Szép kőszegi lányok, tejfölös a szátok,
Majd lenyalja a kutyátok.
Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk.
Hívogat már a napsugár, nagy táborba vágyunk.
Virág nyílik a hegyoldalon, nincs szebb annál semmi.
Harsog a kürtszó, cserkészpajtás, táborba kell menni.
Mindent összepakoltam, amit csak találtam.
Hej, édes kedves zsákocskám, én csak attól félek, (mitől te?)
Hogy, összenyomsz, és kiszáll belőlem a lélek.